dr. kiss jenő akadémikus kapta a pais Dezső-díjat
A Zala Megyei Közgyűlés 1992-ben alapította Pais Dezső Zalaegerszegen született nyelvész, akadémikus emlékére a Pais Dezső-díjat. Olyan személyek számára adományozható, akik a nyelvterület, a névtudomány és az irodalmi nyelv vizsgálata területén értek el kimagasló tudományos eredményeket. A díj odaítélésére az MTA Magyar Nyelvtudományi Társaság öttagú bizottsága tehet javaslatot a közgyűlés számára.
Az idei évben dr. Kiss Jenő akadémikusnak, az ELTE egyetemi tanárának javasolták a magas elismerést. A megyeházán tartott átadási ünnepségen Manninger Jenő, a megyei közgyűlés elnöke méltatta dr. Kiss Jenő érdemeit. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1943-ban született a rábaközi Mihályiban. Abban a magyar faluban, amely egy másik jeles nyelvészt, a finnugrista Zsirai Miklóst is útjára bocsátotta. Kiss Jenő tisztelete, hálája szülőföldje és emberi, tudósi példaképei iránt sokszorosan megnyilvánult pályája során.
– Vezetői tapasztalatait számos helyen kamatoztatta. Bölcsessége, emberi és szakmai tekintélye mindenütt tiszteletet parancsol, és jótékonyan hat korunk viharos változásai, pénzügyi és tudománypolitikai hullámverései közepette. Ahogy Pais Dezső és Bárczi Géza az ötvenes évek nehéz időszakában, úgy Kiss Jenő egy másik rendszerváltás, valamint tudományos és kommunikációs robbanást követően kellett, hogy kézbe vegye a kormányrudat.
A centenáriumát elérő és meghaladó Társaság a 21. Században is biztosan áll a lábán és ebben Kiss Jenő professzornak múlhatatlan érdemei vannak. Csupán legendás szerénysége és a kitüntetéseket elkerülni igyekvő állhatatossága akadályozhatta meg abban, hogy korábban megkapja a régóta megérdemelt Pais-díjat – fogalmazott Manninger Jenő.
Dr. Kiss Jenő megköszönve a megye elismerését, Pais Dezsőre, a díj névadójára emlékezett, hangsúlyozva, Zala példát mutat a tudós emlékének ápolásában, és jó lenne, ha e hagyományt megőrizné a jövőben is. A tudomány művelése ugyanis nem luxus, mondta az akadémikus, aki ahhoz a generációhoz tartozik, aki még személyesen ismerhette Pais professzort, akire mindig áhítattal néztek a fiatalabb tudósok.
átalakult a katasztrófavédelem
Április elsejétől új struktúrában működik a katasztrófavédelem, melynek rendszere tűzoltósági, iparbiztonsági és polgári védelmi területre tagozódik Zalában is. Mindhárom egységet egy-egy megyei főfelügyelő irányítja a három központban, a keszthelyi, nagykanizsai és zalaegerszegi katasztrófavédelmi kirendeltségeken.
A január 1-jétől hatályos új katasztrófavédelmi törvény alapján ismét állami kézbe kerültek a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok, új hatóságként országos és megyei szinten megalakultak az iparbiztonsági főfelügyelőségek, és változások következtek be a gazdálkodásban is – mondta el az előzményekről Wéber Antal. A zalai katasztrófavédelmi igazgató hozzátette, Zalában is megtörtént a vagyonátadás, és a szükséges adminisztratív feladatokat is elvégezték az új szervezeti rendszer felállításához.
A keszthelyi kirendeltség irányítása alatt működik a helyi hivatásos tűzoltó-parancsnokság, és ide tartozik majd várhatóan 2014-2015-re megalakuló pacsai és zalaszentgróti katasztrófavédelmi őrsök. A zalaegerszegi központ egységei a megyeszékhelyi és a lenti hivatásos tűzoltó-parancsnokságok valamint a zalalövői katasztrófavédelmi iroda. A nagykanizsai kirendeltség irányítja a helyi hivatásos tűzoltóságot, a már megalakult zalakarosi katasztrófavédelmi őrsöt, és a későbbiekben a Letenyén létesítendő katasztrófavédelmi őrsöt.
Az igazgató hangsúlyozta, a lakosság tűz- és vagyonbiztonságának védelme, a nemzetgazdaság biztonságos működésének biztosítása, valamint a kritikus infrastruktúrák beazonosítása és biztonságos működésének biztosítása a katasztrófavédelem legfontosabb céljai és feladatai. Az alapvető változások között megemlítette még, hogy a tűzoltóságoktól elvették a hatósági jogkört – amely a katasztrófavédelmi kirendeltségekhez került –, de cserébe feladatul kapták a polgárvédelmi tevékenység operatív irányítását.
A létrejött iparbiztonsági hatóság elsősorban a veszélyes anyagokat tároló, feldolgozó, szállító cégeket, vállalatokat azonosítja be felügyelve, ellenőrizve a tevékenységet, hogy az a jogszabályoknak megfelelően biztonságos legyen.
monográfia készült a zalaegerszegi erdők történetéről
A Faragó-féle magyar magpörgető gyárnak köszönhetően Zalaegerszeg valamikor Európa-szerte gazdasági hírnévnek örvendett. A fenyőtobozokból kipörgetett magokat és facsemetéket vasúton szállította Európába a 19. század végén létesített üzem. Tulajdonosa, Faragó Béla a monarchia egyik fő császári és királyi udvari szállítójaként végezte tevékenységét, melyről részletesebben is olvashatunk Szakács László nyugdíjas kerületvezető erdész, Bedő Albert-díjas erdészettörténész tollából, aki könyvet írt a zalaegerszegi erdők és erdőgazdálkodás történetéről. A szerzővel és Kiss Gábor megyei könyvtárigazgatóval, a kötet szerkesztőjével beszélgettünk a nyomtatásra váró monográfiáról, mely izgalmas műnek ígérkezik.
|
|
|
|
Kiss Gábor |
Szakács László |
– Faragó Béla hatalmas csemetekertje és magpörgető üzeme akkoriban nagyon sok
embernek adott munkát a megyében, hiszen beszállítói hálózata Zala egész
területét lefedte – mondja Szakács László. – Tevékenységével akkora gazdasági
hírnevet szerzett Zalaegerszegnek Európa-szerte, amit azóta senki más. Szakmai
tekintélyként tartották számon; számos nemzetközi díjat érdemelt ki a párizsi és
brüsszeli világkiállításokon. Faragó Béla 1909-ban halt meg, de a zalaegerszegi
vasútállomással szemben fekvő üzem 1945-ig az ő (márka)neve alatt működött.
A megyeszékhellyel kapcsolatos érdekesség, hogy a város erdei vasutat vásárolt
1918-ban, amit két évig működtetett. Kényszerűségből tette, mert a háborús
intézkedések miatt nem fért hozzá erdei fájához. Nem Zalaegerszegen volt ez a
vasút, hogy pontosan hol, az kiderül a könyvből.
A megyeszékhelyen egyébiránt komolynak tekinthető erdőgazdálkodás folyt már korábban is köszönhetően annak, hogy a környező Széchenyi és Festetics uradalmak erdőmérnökeit kérték fel a feladatra. Hiába voltak erdők, faipara, fűrészüzemei mégsem voltak a városnak. Ezért a nagytemplom és a szomszédos házak építéséhez Nováról és az Őrségből hoztak jó minőségű gerendákat.
A zalai erdőkben a kezdetektől fogva vadásztak is, ami csak az uraságok
kiváltsága volt a középkorban. A jobbágyok persze nem vadászhattak, mégis
vadhúst is kellett adniuk a kötelező beszolgáltatásban. Felmerül a kérdés, akkor
hogyan ejthették el a vadat. Vélhetően a földesúr adott nekik puskát, hogy
teljesíthessék kötelezettségüket.
A 19. század végén Pápáról huszárokat telepítettek Zalaegerszegre, majd az
1912-13-as években megalakult a városban a hatodik császári és királyi
huszárezred. A tereplovaglást gyakorlandóan ők vezették be a falkavadászatot a
város erdeiben, melynek nem igazán örültek az akkori vadásztársaságok, mert a
huszárok szabadon, keresztül-kasul járhatták az erdőt.
Hasonló érdekességeket és természetesen tényeket, eredeti dokumentumokat
tartalmaz a 390 oldalas monográfia, melynek illusztrációit, mintegy 190 fotót
CD-mellékletben kívánják bemutatni.
Az elkészült kötet születésének előzményeiről Kiss Gábor a következőket
mondta:
– Zalaegerszeg önkormányzata a megyei levéltár és a Millecentenáriumi
Közalapítvány közreműködésével várostörténeti kutatási programot indított el
korábban, melynek munkái sorra jelennek meg a „Zalaegerszegi Füzetek”
sorozatban. Ebben látott volna napvilágot a zalaegerszegi erdők és
erdőgazdálkodás történetét bemutató tanulmány is, de terjedelmi okok miatt más
formába kellett rendeznünk. Dr. Oroszi Sándor, az OEE Erdészettörténeti
Szakosztályának elnöke lektorálta az elkészült kéziratot, melynek munkálataiban
a megyei levéltár munkatársai, dr. Bilkei Irén, Kapiller Imre és Molnár András
is részt vettek. Az előszót Rosta Gyula, a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója írta.
Kiss Gábor – aki a közalapítvány kuratóriumi elnöke is egyben – hozzátette, a
monográfia azért érdemel különleges figyelmet, mert ez az első olyan kiadvány az
országban, mely egy jelentős város, Zalaegerszeg erdészeti, erdőgazdálkodási,
erdőhasználati, növényhasználati, vadászati történetét mutatja be a kezdetektől
fogva napjainkig. Érdeme továbbá, hogy a korabeli mezőváros szűken vett területe
mellett a Zalaegerszeghez csatolt egykori községek erdészettörténetét is
feldolgozza, megjelenítve összefüggéseiben. Izgalmassá teszi a történetet, hogy
a megyeszékhely erdei három tájegység – a Göcsej, a Közép-zalai Dombság valamint
a Vasi Hegyhát – találkozásában fekszenek.
A kötet elkészült, megjelentetését azonban forráshiány hátráltatja, ezért a
Millecentenáriumi Közalapítvány a nyomdai költségek fedezetére további
támogatókat keres…
Antal Lívia
