Balatongyörök bölcsen fejleszt

Fenyőhatár Egerszegnél

Kiállítás Hévízen


modernizálni mindenképp muszáj

Balatongyörök bölcsen fejleszt

Balatongyörökön sikeresen zártuk az elmúlt évet. Szerencsére mind az idegenforgalmi adóbevételek, mind az egyéb adónemek bevételei jobban alakultak még a tervezettnél is. A felelősségteljes gazdálkodással együtt jár, hogy már évtizedek óta hitelfelvétel nélkül működtetjük a falut. A képviselő-testületek mindenkor bölcs mértéktartással döntöttek a község fejlesztési irányairól. Csak annyit fejlesztettünk, amire megvolt a pénzügyi forrás, és soha nem vágtunk bele bizonytalan, kétes eredetű, látszateredményt produkáló beruházásokba. Nálunk nem valósult meg egyetlen olyan fejlesztés sem, ami miatt évtizedekig eladósodva kellene tengődnünk – összegzett Biró Róbert polgármester, akitől elöljáróban a faluban várható modernizációs törekvésekről érdeklődtünk.

– Elfogadtuk a költségvetési koncepciót. Elképzelhető, hogy olyan beruházások is megvalósulnak idén, amelyekre ugyan nincs pályázat, de az önkormányzat számára mégis fontosak. Ilyen fejlesztés lehet az úthálózat-rekonstrukció, de a strandon is szeretnénk folytatni a sétányépítést, illetve a régi kabinsor részleges elbontásával új, árnyékos, zöldfelülettel ellátott pihenőtereket kívánunk kialakítani. Idén tavasszal megkezdjük a strandkotrás első ütemét, mert közel egy évtizede volt utoljára nagyléptékű strandmederkotrás. Mind a Balatoni Fejlesztési Tanács, mind a Balatoni Szövetség velünk együtt lobbizik azért, hogy állami támogatással sikerüljön elvégezni az iszapkotrást, ami tíz éve belekerült majdnem harmincmillió forintba. Az elszaporodott kagylókat is szeretnénk még a szezon előtt lekotorni, majd elvégezni az új homok kiszórását.

Tavaly év végén volt okunk az ünneplésre, hisz egyszerre négy, pályázatokkal összefüggő kedvező hírnek is örvendhettünk. Az Új Széchenyi Terv „Turisztikai attrakciók és szolgáltatások fejlesztése a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben” című pályázatán 11 zalai projekt, köztük a györöki, nyert uniós és állami támogatást. Önkormányzatunk „egy Kneipp szellemében fogant élmény-sétány" kiépítésére kapott csaknem 200 millió forintot. A pályázatot 100 százalékos támogatással sikerült megnyernünk, de szükséges félretenni 10–12 millió forintot a hajóállomás projektelem vállalt kivitelezéséhez. A golfpálya egyik üzemeltetője, a Leventura Kft. pedig vitorláskikötőt építhet 462 millió forintból, amelyet 231 millió forintos támogatás segít. A magán strandjukhoz tartozó beruházás illeszkedik a településrendezési, vízpart-rehabilitációs tervünkhöz.

A Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt. a Keszthelyi-hegység ökoturisztikai fejlesztésére közel 300 millió forintot nyert Darnay-Dornyai Béla öröksége nyomán. Az elnyert támogatásból nem csak a gyenesdiási látogatóközpont épülhet meg, de a Bélapi-pihenőnk is újjáépül, új közművekkel, esőbeállóval, parkolókkal, tanösvényekkel. Balatongyörök két kilátóját is hamarosan egészében újjávarázsolják. A már fölavatott körforgalmunk építéséhez általunk adott önerő átvállalásához is jelentős támogatást sikerült szerezni. A pontos összeg annak lesz a függvénye, hogy hány és milyen típusú számlát lesznek hajlandóak elismerni az előzetes költségek tekintetében.

– A település nyertese, vagy vesztese a közigazgatás átszervezésének?
– A közigazgatás átalakítása Balatongyörök önkormányzata esetében nem megy könnyen és a legjobb szándék ellenére sem tekinthető sikertörténetnek. Köztudomású, hogy a kétezer főnél kisebb települések önálló hivatalt nem tarthatnak fönn és az önkormányzati törvény rendelkezései alapján legkésőbb 2013. március elsejéig partnert kell találniuk, hogy elérjék a megkövetelt lakosságszámot. Balatongyörök állandó lakosainak a száma idén január közepén 1200 fő volt, ezért kellett olyan környékbeli községet találni, amelyikkel korrekt, hosszú távú egyezség köthető. Mi, immár 22 éve, a mintegy 150 lakosú Vállus községgel tartunk fönt közös körjegyzőséget, de a törvénynek való megfeleléshez ez is kevés.

Tavaly októberben kezdtünk Vonyarcvasheggyel tárgyalást a közös polgármesteri hivatal kialakításáról, fenntartásáról. Ez tűnt a legkézenfekvőbbnek, hisz a településsel több közös intézményt működtetünk. Az általános iskola mellett a társulásban működő óvoda is ide tartozik, illetve a Zalai Balaton-part Ifjúsági Fúvószenekart is „közös gyermekünknek” tekintjük. A kezdeményezésünkhöz tavaly év végén dr. Varga Andrea jegyző, a járási hivatal frissen kinevezett vezetője is segítséget adott, hisz a járási hivatalba átkerülő dolgozókat úgy igyekezett összeválogatni, hogy a Györökön és Vonyarcon maradó köztisztviselők az összes szakterületet érintően képesek legyenek a hivatali feladatok, teendők teljes ellátására.

A tárgyalások az után holtpontra kerültek, és a továbblépést az is nehezítette, hogy a településünk jegyzője új munkahelyet talált magának. Mindeközben Várvölgy polgármestere és képviselő-testülete keresett meg minket azzal, hogy alakítsunk közös hivatalt. Január második hetében viszont arról jött értesítés, hogy Zalaszántóval és Vindornyalakkal sikerült kedvező megállapodást kötniük és meg is alakították a közös hivatalt. A további lehetséges lépésekről most újra Vonyarcvasheggyel egyeztetünk, de a feltételek ott egyelőre nem túl kedvezőek, hisz megbízott jegyző dolgozik, nálunk pedig a helyettesítő jegyző látja el a feladatait.

A balatongyöröki körjegyzőségen korábban hét munkatárs dolgozott. Közülük ketten a járáshoz kerültek, és most a jegyzői státusz is betöltetlen, így az átmenet időszakában négy kolléga birkózik meg a feladatellátással. Részmunkaidőben a járási hivatal központjából heti két alkalommal: keddenként és péntekenként kijár hozzánk egy települési ügysegéd is. A következő időszak nagy kérdése, hogy tudunk-e Vonyarcvasheggyel mindegyik fél számára elfogadható partneri egyezséget kötni.

Hírül vettük, hogy március elsejétől Vállus Keszthelyhez csatlakozik, amire a fogadó önkormányzat első körben áldását is adta, de nem is igen dönthettek volna másképpen, hisz a törvény értelmében a kétezer fő feletti településnek „igent” kell mondani a beérkező csatlakozási kérelemre. Vállus önkormányzatának ügyeit márciusig mi látjuk el. Ad abszurdum az is előfordulhat, hogy március elsejéig nem tudunk közös önkormányzati hivatalt alakítani. Ez utóbbi esetben a kormányhivatal saját hatáskörében dönt a partnertelepülés kijelöléséről. Tudjuk, hogy nem a közös községi tanácsrendszer visszatérésének előkészítése zajlik, hisz nem csorbul sem a polgármester, sem az önkormányzat képviselő-testületének jogköre, felhatalmazása, de sok még a kérdőjel. A megkövetelt lélekszám elérésére tett erőfeszítéseink eddig nem hoztak eredményt.

A megye- és járáshatárt sem léphetjük át, így a keleti irányú kapcsolatfelvétel Balatonederics felé lehetetlen. Déli irányban a Balaton sem kínál semmiféle mozgásteret. A Keszthelyi-hegységen keresztül Vállussal, illetve Várvölggyel vagyunk határosak, de ők már partnerre találtak. Matematikailag már csak Gyenesdiás és Vonyarcvashegy maradt, akikkel tárgyalhatunk. Egyébiránt Balatongyörök akkor tudott sikerpályára lépni, amikor más településtől függetlenül határozhatott a fejlődésének irányáról. Egy évvel a rendszerváltozás előtt meg tudtuk alakítani az önálló hivatalunkat, és folyamatosan igazolni tudtuk, hogy egyedül is életképesek vagyunk. A közigazgatás jelenlegi átszervezése viszont e törekvésünkre most nincs tekintettel.

vissza az elejére


monográfia a megyeszékhely erdőtörténetéről

Fenyőhatár Egerszegnél

1898-ban Zalaegerszegen és a hozzátartozó kisközségekben is ültettek emlékfákat Erzsébet (Sissi) királyné tragikus halálának alkalmából. Neszelében, Pózván és Botfán állnak még az akkor elültetett hársfák, az 1896 májusában telepített millenniumi emlékfák közül azonban ma már egy sem található meg a városban. Szakács László közel 400 oldalas tanulmányában még több érdekesség és tény derül ki az egerszegi erdők kétezer éves históriájáról. Az elmúlt év novemberében jelent meg a maga nemében páratlan kötet, melyről és annak fogadtatásáról beszélgettünk a szerzővel és Kiss Gábor szerkesztővel.

– Az első világháború áldozatainak emlékére is ültettek fákat, telepítettek fasorokat, melyek már nincsenek meg. Megmaradtak azonban olyan fák, melyek ma koruk miatt érdekesek, és védett természeti értéket képviselnek – mondja a Bedő Albert-díjas erdészettörténész, nyugdíjas kerületvezető erdész. – Ilyen például az olai temető több száz éves kislevelű hársfája, a Deák téren és a Göcseji Múzeum előtt álló platánfák, a kórház mellettiek, melyek a város legidősebb és véleményem szerint a legszebb platánfái. Említést érdemel a Platán sor, melynek érdekessége, hogy az egész utcát platánfák díszítik. A város minden bizonnyal legidősebb élő fája, a szenterzsébethegyi szelídgesztenye, de szép kort élt meg az alsóerdei három óriás tölgy, melyek közül kettő a közelmúltban pusztult ki, a Mária szentképpel díszített „képesfa” még a hatvanas években dőlt ki.

– A természetes fafajok tekintetében milyen változások álltak be?
– Uralkodó fafaj volt a tölgy, melynek száma már az 1800-as évek végére drasztikusan lecsökkent a nagyfokú erdőkiélés következtében. Annyira nem volt elegendő tölgy, hogy a disznókat Somogyba hajtották makkoltatni. Jó minőségű épületfát is az Őrségből hozattak akkoriban. A két világháború között tovább romlott a helyzet, főleg a város területén, ahol az erdősültség 9-10 százalékra csökkent. A tölgy sok helyen sajnos nem tudott természetes úton felújulni, újból elterjedni, mert idegen fafajokat, köztük az agresszív növekedésű akácot ültettek, mely rendesen el is szaporodott. A Zala és a Válicka szabályozása következtében pedig szinte teljesen eltűntek az ártéri erdők.
Az erdei fenyő azonban túlélte az elmúlt évszázadokat, melynek külön érdekessége, hogy Zalaegerszegnél húzódik természetes elterjedési határa, tőlünk keletebbre ültetni kell.

– A korabeli erdőgazdálkodásnak azért voltak pozitívumai is?
– Természetesen. Zalaegerszeg területén a püspökség, Csácsban a zalavári apátság, Botfán az Erdődy majd a Hüvös család, Besenyőben a Skublicsok, Pózván a Festeticsek szakszerű erdőgazdálkodást folytattak üzemterv szerint már akkoriban is – erre a kérdésre már Kiss Gábor, a könyvet kiadó Millecen-tenáriumi Közalapítvány elnöke válaszolt. – Hozzáértésüknek köszönhetően gyönyörködhetünk ma a város déli, dél-keleti részén a hatalmas erdőtömbökben. A ságodi fennsíkon azonban nem tudott megmaradni az erdő, mert a kisbirtokosok kitermelték. Megtehették, mert felújítási kötelezettség nem terhelte őket, az 1879-ben elfogadott első erdőtörvény csak az állami és a kötött birtokokra vonatkozott.

– Mikor került előtérbe az erdők közjóléti szerepe?
– Az erdőgazdálkodásban évszázadokon át elsődleges tényezőként szerepelt a kitermelt fa hasznosítása. A 19. századtól kapott hangsúlyt az erdő közjóléti szerepe a rekreáció, pihenés, a kirándulás tekintetében. A város területén több parkerdő biztosítja ezt a funkciót.

– A zalaegerszegi erdők és az erdőgazdálkodás története a kezdetektől 2010-ig című kötet az első olyan kiadvány az országban, mely egy térség erdészeti, erdőgazdálkodási és vadászati történetét mutatja be komplex módon. Hogyan fogadta a közönség?

– Budapesten november 28-án a Vajdahunyad várban mutattuk be a kötetet, melyet mások mellett meghallgatott dr. Oroszi Sándor, a monográfia lektora valamint Rakonczay Zoltán, az Országos Természetvédelmi Hivatal egykori elnöke. Másnap az Erdészeti Információs Központban tartott nemzetközi rendezvényen is nagy érdeklődéssel fogadták a kötetet, melyről a szakmai lapokban is jelentek meg tudósítások. S már Ausztráliából is érdeklődtek iránta…
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a tanulmány emléket állít azoknak az erdészeti szakembereknek és természetbarátoknak, akik egykor elhivatottan kezelték és óvták a zalaegerszegi erdőket. A ma szakemberének pedig gyakorlati útmutatóul szolgál, mivel nagyon sok támpontot, információt nyújt az eredményes erdőgazdálkodáshoz – hangsúlyozta Szakács László.

vissza az elejére


üvegen innen, üvegen túl

Kiállítás Hévízen

Hévízen a Gróf I. Festetics György Művelődési Központ Muzeális Gyűjteményének mindegyik termét varázslatos üvegcsodákkal töltötték meg január közepétől. A március elejéig látogatható „kiállítás csokor” nyitóünnepségén látható darabokról, a Budaörsön élő Szarka Tamás keramikusművész mesélt, aki jobbára agyag és fémek kapcsolatával létrehozott kisplasztikákat, domborműveket készít. Ajánló gondolatait tolmácsolta Andor István, a Bárdudvarnoki Nemzetközi Üveg Alkotótelep (BNÜA) vezetője is.

Szmetana Ágnes, Ferenczy Noémi-díjas üvegtervező művész díszedényei, edényplasztikái, színes üvegkölteményei, a lélek gyógyítására alkalmas dísztárgyai a szecesszió szín- és formavilágából merítkező huta-üvegek az elmúlt két évtized szorgalmából és munkásságából kínálnak színes ízelítőt.

A BNÜA művészeinek újrahasznosított üvegből készített alkotásai a II-es jelű teremben kaptak helyet. A kortárs magyar üvegművészet remekei színességben, kísérletező kedvben, kreativitásban és sokoldalúságban egymást is felülmúlják. Ahány művész, annyifajta érdekes fúvott üvegtechnika a telep elmúlt két évtizedének történetéből.
A múzeum III-as jelű kamaratermében Hefter László ipar- és üvegművész, a pannonhalmi Hefter üveggaléria üzlettulajdonosa állította ki szemet gyönyörködtető alkotásait. Az üvegfestés, díszüvegezés és restaurálás nagymestere azokat a darabokat hozta Hévízre, amelyeknek szín- és látványvilága különleges értékű.

vissza az elejére