Öngyilkos lett-e Teleki László?
Helyszínelés egykor és ma – bemutató a múzeumban
Öngyilkos lett-e Teleki László?
„Pisztolybul rövid idő előtt egy lövés történt” – olvasható a puskaművészi (ma fegyverszakértő) vélemény Teleki László gróf máig tisztázatlan körülmények közötti halálát vizsgáló szemlejegyzőkönyvben. Hogyan nyomoztak 1861-ben, és hogyan nyomoznának ma, a 21. században? – a Göcseji Múzeumban tartott izgalmas helyszínelési bemutatón erre keresték a választ.
|
|
|
Dr. Anti Csaba László, az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Elemző-Értékelő
Főosztályának osztályvezetője korabeli dokumentumok segítségével mutatta be,
hogyan zajlott a rendőrségi vizsgálat a gróf Szervita téri palotájában, ami az
első, fotóval is dokumentált helyszínelés volt a magyar kriminalisztikában.
1861. május 7.-ének éjszakáján pisztollyal vetett véget életének gróf Teleki
László, a szabadságharc leverése utáni emigráció egyik legjelentősebb alakja, az
1861-es országgyűlés Határozati Pártjának vezére. A politikus holttestét másnap
reggel találták meg. A halál oka: szívlövés.
Pest főkapitánya, Thaisz Elek vezette a nyomozást, aki mások mellett a
helyszínre hívta Kirner József puskaművest és Mayer György fényképészt. A szemle
során jegyzőkönyvbe vették a lakosztályok elhelyezkedését Teleki László
hálószobájához képest, ahol holtan találták a grófot. A bizottság a berendezést
is jegyzőkönyvbe veszi: „az asztal végén nyitott pisztolyszekrény (…) ugyancsak
ezen asztal nagy fiókjában találtatott az elhunytnak, mint látszik be nem
végzett országgyűlési beszédje."
A holttestet és környezetét még alaposabban írták le. Hogyan fekszik, milyen
ruházatot visel. Vérfoltokat csak testen és közvetlenül mellette találtak,
máshol nem, a boncjegyzőkönyv azt is megállapította, hogy véres volt a tenyere.
Ma már elég hiányosak a rendelkezésre álló adatok. Nincs meg a gyilkos fegyver, a Teleki-palota pedig elpusztult a II. világháborúban. A tárgyi bizonyítékok közül csupán néhány tealevél maradt meg, Teleki utolsó teájából. Az egykori rendőrségi jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy jó néhány lényeges körülményt nem vettek figyelembe. Például azt, hogy a családtagok miért nem észlelték a lövést, amit a városi éjjeliőr hallott. S miért írták át korábbra Tisza Kálmán látogatásának idejét a jegyzőkönyvben.
Az öngyilkosság verzióját erősíti, hogy a hely, ahol a pisztoly a földre
koppant és nyomot hagyott a padlón, nagyon közel volt a falhoz. Ha Teleki
valóban ott állt, nem fért volna el vele szemben a gyilkos a hosszú csövű
pisztollyal. Ezt szemléltette is Anti Csaba László.
Az eset mai újragondolása alapján azt feltételezik, hogy talán a családtagok
helyezték a fiókba az asztalon hagyott, másnap elmondandó beszédének
befejezetlen kéziratát. Nehogy ez a beszéd, melyben Deák Ferenccel vitázott
volna, összefüggésbe kerüljön a halálesettel – sejteti a kiállítás katalógusában
Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója –, mert ez talán nem
használt volna az udvarral való békülési folyamatnak.
Az előadás előtt Debreczeni-Droppán Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum történész-levéltárosa, a Teleki-kiállítás kurátora mutatta be az érdeklődőknek a Göcseji Múzeumban berendezett Teleki László – az Országgyűlés halottja – 1861 – Pesti helyszínelők című kiállítást, amely július 9-től október 12-ig volt látható Zalaegerszegen. A tárlatot a Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK Bűnügyi és Szakértői Intézetének munkatársaival együttműködve hozták létre.
– AL –
kötet Zala György pályájáról és művészetéről
Olyan nagy fény és olyan nagy árnyék vetül Zala György munkásságára és személyiségére, amit érdemes volt a kötet címében is megjeleníteni – fogalmazott Szatmári Gizella a Zala György (1858–1937) életművét feldolgozó monográfia szerzője a Göcseji Múzeumban tartott elmúlt heti könyvbemutatón.
Dr. Kostyál László művészettörténész ajánlotta elsőként figyelembe a Vitrin Művészeti Kiadó gondozásában megjelent, Fény és árnyék című kötetet, kitérve Zala György pályájára. Kiemelte, hogy az Alsólendván született alkotó 1883-ban, még a müncheni képzőművészeti akadémiai tartózkodása alatt magyarosította nevét Mayerről Zalára. Így vált ismertebbé az akkori Zala megyében, kultuszának ápolását, többek között szülővárosában, azóta is az erőteljesség jellemzi. Példaként említette a lendvai várban berendezett Zala György-emlékszobát, valamint Borbás György zalaegerszegi művésztanár 1999-ben megjelent A millennium szobrásza című kötetét.
– Most pedig végre valahára megszületett az a szakszerű monográfia, mellyel Szatmári Gizella budapesti művészettörténész, a Nemzeti Galéria főmunkatársa nagy adósságot törlesztett, hiszen a zalai kisvárosból induló művésznek óriási szerepe volt abban, hogy a 19. századi magyar szobrászat európai rangra emelkedhetett. Az aradi Szabadság-szobor, a budavári Honvédemlékmű, az Andrássy Gyula lovas szobra, és a fő műve, a Millenniumi Emlékmű, mind olyan alkotása, melyek a nemzeti emlékezet vizuális toposzai – hangsúlyozta dr. Kostyál László.
Szatmári Gizella a Fény és árnyék címmel kapcsolatban kifejtette, a korábban ünnepelt szobrászművészt az 1937-es temetésekor még megtisztelte a kulturális kormányzat, de ‘39-ben már nem szerveztek neki emlékkiállítást. 1945 után megszűnt a kultúrpolitika érdeklődése iránta részben az aradi és millenniumi emlékmű jellege miatt. Talán ezért még ma is kevesen tudják, hogy Zala György a Millenniumi Emlékmű alkotója. A megbízást Wekerle Sándor miniszterelnöktől kapta. Rögtön támadni kezdték vetélytársai, hogy nagy öszszeget tehet zsebre, de erről szó sem volt, hiszen honoráriumából fizette a többi közreműködő szobrászt.
A szerző beszélt arról is, hogy kevés dokumentumot tudott öszszegyűjteni Zala György magánéletéről. Így nem derülhetett fény arra, hogy esetlegesen fűzte-e valamilyen kapcsolat egy zalai hölgyhöz. Ez a mendemonda annak kapcsán merült fel, hogy Zala megye hölgyei 1902-ben saját készítésű hímzett kárpitot ajándékoztak neki, amit jelenleg a Göcseji Múzeum őriz.
Péntek Imre költő, a Pannon Tükör főszerkesztője, a monográfia szerkesztője úgy vélekedett, sok talány övezi még Zala György pályáját, többek között az, miért nem kapott megrendelést a korabeli Zala megyétől, vagy miért nem készített kisplasztikákat. Bírálta, hogy a Budapest arculatát jelentős mértékben formáló Zala Györgynek nincs állandó kiállítása a fővárosban. Úgy vélte, ennek helyet adhatna az általa megálmodott villa, ahol jelenleg a líbiai nagykövetség tartózkodik.
Antal Lívia
(Nép)dalok, kutyák, bohócok a Zalai Kanapén
Zalai népdalokról, bohócokról és balatoni nyárról is szó esett a legutóbbi Zalai Kanapén. A kulturális talk-show is megkezdte őszi/téli szezonját, melynek vendégei ezúttal ifj. Horváth Károly népzenész, Pogány Judit színművész és Bornai Tibor zenész, dalszerző, a KFT zenekar énekese voltak.
A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben otthonra lelt show műsorvezetője ezúttal is Turczi István író, költő volt, akit nemrégiben prima primissima díjra jelöltek. Az októberi Kanapén elsőként ifj. Horváth Károly népzenész, népzenekutató, a zeneakadémia tanára foglalt helyet, akit aligha kell bemutatni a zalai közönségnek.
|
|
|
|
Turczi István kérdésére többek között elmondta: ha édesapja nem lett volna népdalgyűjtő, biztos, hogy másként alakult volna élete. Apja révén azonban örököse lett egy páratlan kincsnek, és gyermekkorában olyan erősen jelen volt a népzene a család életében, hogy ő is ezzel kezdett el foglalkozni. Sőt, ahhoz is megkapta a lehetőséget, hogy ezt a tudást tovább is adja. Az a cél, minél többen megismerhessék a magyar és zalai népdalokban, népzenékben rejlő páratlan értéket. Sikerült kialakítani egy olyan rendszert, hogy ma már több mint ezer gyerek énekel rendszeresen és versenyszerűen népdalokat a megyében, és a pávakör mozgalmak ismét virágoznak.
Hogy mitől más a zalai népzene/népdal, mint a többi, és lehet –e egyáltalán
zalai népdalokról beszélni? Horváth Károly szerint Zala valóban sok kis apró
tájegységből áll, és mindegyiknek megvan a maga dialektusa, ami a zenében is
megjelenik. A különbözőségek ellenére mégis lehet zalai népdalról/népzenéről
beszélni, hiszen épp ez a sokszínűség adja egyediségét. Ráadásul aki gyűjt, és a
régi időket kutatja, az nemcsak a mai megyehatárokon belül keres, hanem az
egykori Zala vármegye területén is, ami földrajzi kiterjedésének köszönhetően
tovább színesíti a képet (illetve a hangot). A zalai népzene tehát attól más,
mint a többi, hogy van egy különös íze, pikantériája, ami nem hasonlítható
máshoz. Ezt más tájegységekről érkező profi népzenészek is mindig elismerik.
A népzene szeretete persze nem akadályozta meg Horváth Károlyt abban, hogy
fiatal korában ne ismerkedjen meg a rockzene akkor népszerű áramlataival
(mondjuk a Deep Purple korszakkal). Így jól megértették egymást a színpadon
Bornai Tiborral, akivel a fináléban a híres KFT számot, a Balatoni nyárt közösen
adták elő.
Persze mindeközben a kanapén ült Pogány Judit Kossuth-díjas színművész, megannyi mesefigura szinkronhangja is, aki 500 darabos bohócgyűjteményéből is elhozott néhány becses példányt. Van, amelyik mindig a retiküljében van, sőt míg ő színpadon játszik, a kis bohóc az öltözőasztalán várja. A bohócokat egyébként úgy szerette meg, hogy gyerekkorában utálta őket, aztán később megértette a bohóc-filozófiát. Hiszi, hogy a bohócoknak, és a színészeknek nem csak a nevettetés a feladata, hanem az is, hogy megríkassák a közönséget. Csak reménykedhet abban, hogy ő jó bohóc, hiszen ez csak kevés színésznek adatik meg. Bohócnak lenni ugyanis hivatás, életszemlélet, ahol nem csak a vicceskedés a lényeg!
A mostani Zalai Kanapé az állatok világnapja kapcsán egy jótékonysági ügyre is felhívta a figyelmet egy hatásos installációval. Mint azt Karáth Anita, az est háziasszonya mondta, arra szeretnék biztatni a közönséget, hogy ha tehetik, vegyék fel a kapcsolatot a Zala Megyei Állatvédelmi Járőrszolgálattal (tel.: 03-30-215-2641) és fogadjanak örökbe gazdára váró kutyákat. Ebben az est vendégei is egyetértettek, annál is inkább, mert mindanynyian nagy kutyabarátok.
pánczélPetra
