Templomszentelési évforduló Zalabaksán

Szentmisével, ünnepi közgyűléssel

Rendezvénysorozattal ünnepelték Zalabaksán a közösség által épített Szűz Mária Világ Királynője római katolikus templom felszentelésének 25. évfordulóját augusztusban. Hálaadó szentmise, emlékkiállítás, ünnepi közgyűlés, fogathajtás és búcsú tette ki a programokat.

Római katolikus templomunk alapkövét 1988-ban tettük le, és négy év múlva, 1992-ben szenteltük fel. A falu közössége soha nem fogott össze annyira e nemes cél érdekében, mint akkor. A templom felállításában elévülhetetlen érdemei voltak Varga Imre atyának, aki motorja volt az építkezésnek – emlékezett vissza Horváth Ottó, Zalabaksa polgármestere. – A 25 éves jubileum alkalmából szervezett programsorozatot hálaadó szentmisével nyitottuk meg augusztus 19-én, szombaton, melyet Székely János megyés püspök mutatott be az esperesi kerület papjainak konceleb-rálásával. Az azt követő fogadáson mondtunk köszönetet a templomépítő közösségnek. Augusztus 23-án, szerdán a közelmúltban elhunyt Nagy Ödönre emlékeztünk egy kiállítással a művelődési házban. A csíkszeredai képző- és szobrászművész visszatérő vendége volt a Zalai Nemzetközi Művésztelepnek, valamint a helyi festőtábornak. Templomunk 14 alakos szoborcsoportja az ő keze munkáját dicséri. Alkotótársával, Koszti István Miklóssal együtt 2001-ben vették át a Zala Megyei Önkormányzat nívódíját. Az augusztus 25-i, pénteki ünnepi közgyűlésen 15 fő munkáját ismertük el Zalabaksa Községért díjjal, Laki Józsefné címzetes főjegyzőt pedig díszpolgári címmel tüntettük ki.

Horváth Ottó elmondta, már korábban nagy hagyományai voltak a fogathajtásnak, mely kezdetben nem éppen hintókkal működött amatőr szinten, később pénzdíjas profi versennyé vált. Néhány éves szünet után tavaly élesztették újjá falunap keretében a Zalalövő és Környéke Lovassport Egyesület segítségével. Idén a templom jubileuma adta az apropót, így adtak helyet a fogathajtó verseny megyei döntőjének augusztus 26-án, szombaton. A nap főzőversennyel indult, melyen 12 csapat bográcsos ételeit értékelte a zsűri. A Szűz Mária Világ Királynője római katolikus templom 25 éves évfordulójára szervezett ünnepségsorozatot vasárnap búcsúi szentmisével és hagyományos falusi búcsúval zárták.

A Zala Megyei Kettesfogathajtó Bajnokság utolsó fordulója egyben a megyei döntő is volt. A versenyen 12 fogat vett részt, melyek kétfordulós akadályhajtásban és vadászhajtásban mérték össze ügyességüket. A feladat nem volt egyszerű, hiszen a 150 centiméteres nyomtávú hintókkal 170 centiméterre szűkített akadályok között kellett áthaladni, mondta el Szalár Róbert, a Zalalövő és Környéke Lovassport Egyesület fogathajtója. A Tamásiban október első hétvégéjén rendezendő országos bajnokságra rajta kívül Lebics István és Somogyi József jutott tovább.

Antal Lívia

vissza az elejére

augusztus 30: Zalaegerszeg–Nagykanizsa újrafutva

Bérces Edit kanizsai katarzisa

Harminc évvel ezelőtt, 1987. augusztus 31-én a Zalaegerszeg –Nagykanizsa táv spontán lefutásával kezdődött az a tanári és sportkarrier, melynek során Bérces Edit több száz tanítvány tanítása mellett az 50 kilométeres futástól kezdve a 600 kilométeres távig minden egyes ultramaratoni számban többszörösen megjavította a magyar csúcsokat. A zalai sportoló a 48 órás futásban Európa-, a 100 mérföldes, a 200 kilométeres és a 24 órás ultrafutásban pedig világcsúcsokat döntött meg. A 100 kilométeres és a 24 órás ultramaratoni futáson aratott Európa-bajnoki és világbajnoki címeivel minden idők legeredményesebb magyar ultra-maratoni futójává vált.

2017. augusztus 30-án Bérces Edit ismét nekivágott a két zalai megyei jogú város virtuális, futás általi összekötéséhez. A rajt helyszíne: BGE Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg főbejárata.

A futás pártfogói mind más és más helyen és formában nyilatkoztak meg szerepükről: dr. Tóth Endre, fővédnök, a BGE GKZ jogelőd intézményének, a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Zalaegerszegi Intézetének alapító igazgatója már az indulás előtt kívánt jó utat Bérces Editek. A többi védnök, dr. Szász Péter, a Zalaszám Informatika ügyvezető igazgatója Sárhidán csatlakozott, Söjtöry Elvira, a szombathelyi Elvira Maratoni alapítója pedig Besenyőtől Fakospusztáig futott.
Török Zoltán nyugalmazott református lelkész a BGE GKZ kapujánál, a Hajrá Edit! feliratú,munkatársi élőláncból álló plakátsor gyűrűjében áldásával erősítette meg a jubileumi futás résztvevőit.

Zsugyel Kornél zalaegerszegi evangélikus lelkész a reformáció 500. évfordulójára 1517 kilométernyi futás gyűjtésével készül, egészen Hahótig futott Edittel. Fakos-pusztán csatlakozott Lelovics Tünde, a szeptemberi maratoni megmérettetésére készülő fogorvos.
A tervek szerint Borsosné Nagy Mónika, a Kanizsai Futóklub elnöke Palintól kísérte volna az egerszegi küldöttséget a Batthyány Lajos Gimnáziumig, azonban a túl korai érkezés miatt többen lemaradtak a fogadásról. Így járt Ács László triatlonista ultrafutó és Fata József is, aki Bérces Edit legelső tanítványainak egyike. József a tervezett palini találkozás helyett már csak a Nagy-Magyarország emlékműnél érte utol a világbajnok tanárt.

Néhány résztvevő így látta a jubileumi futást:
Dr. Tóth Endre, a zalaegerszegi főiskola (BGE GKZ jogelőd-intézményének) alapító igazgatója: „Mindig csodáltam Edit kitartását, ahogy minden akadályt leküzdve végigcsinálta pályafutását, amellett kifogástalanul végezte munkáját és egyéb teljesítményét tanulásban és a tanításban is.”

Dr. Szász Péter, a Zalaszám Informatika ügyvezető igazgatója, a világbajnok egyedülálló mecénása: „Mialatt Sárhidán szegődtem Edit mellé az úton, felidőződtek bennem a szilveszteri maratoni futásom, melynek nehéz szakaszain Edit néhány szót szólva átlendített a holtponton és elhittem, hogy tempóváltásra is képes vagyok a célegyenesben. Mindig sokra tartottam minden emberi teljesítményt és hiszek az elvégzett munkában. Tisztelem a tehetséget. Azonban olyan távokat még teljesíteni is kivételes dolog, amelyeken Edit indult. Ráadásul győzni, sőt úgy teljesíteni, ahogy még senki, különösen sok szorgalmat, kitartást és alázatot feltételez. Bérces Edit világbajnoki teljesítményeiben mindezek a tulajdonságok halmozottan megvannak.”
Söjtöry Elvira, az egykori szombathelyi Elvira Maratoni alapítója:
„Nem lepett meg, hogy Edit nosztalgiából újra elfut Zalaegerszegről Nagykanizsára, örömmel vállaltam, hogy egy órányit futok vele. Örülök, hogy együtt futottunk, hamarosan nekem is érik egy jubileum, biztos vagyok benne, hogy Edit is jön velünk, addig is sok vidám kilométert kívánok neki!”

A nagykanizsai védnök Balogh László, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója, az intézmény bejáratánál frissítővel és ajándékkal fogadta az Egerszegről érkező Bérces Editet és Szittár Rudolfot. Azt mondta: „Bérces Edit, későbbi ultrafutó világ- és Európa-bajnok 1987-ben, tehát 30 éve gimnáziumunk tanévnyitó ünnepélyére futott el Zalaegerszegről. Előtte egy évig nálunk tanított, s Egerszegre kerülvén így próbálta szimbolizálni hozzánk való erős kötődését. Most, 2017. augusztus 30-án ezt ismét megtette és ellátogatott néhány volt Tanárkollégánk sírjához is. Ez a jubileumi futás is jelképezheti az állandóságot és a változást, amelyre a pedagógiában mindannyiunknak szüksége van.”
Korpics Attila, a BGE egykori hallgatója, pénzügyi vezető, Zalaegerszegi Aszfaltszaggató, pillanatnyilag a legjobb formában lévő maratoni futó. „Tizenhét évvel ezelőtt a tanárnőnél szigorlatoztam üzleti angolból. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer a kerékpározást félretéve én is aszfaltszaggató leszek. Jelenleg is az angoltudásom a legstabilabb, meg jó esetben a futóformám".
Szittár Rudolf, a Zalaszám Informatika rendszergazdája, Zalaegerszegi Aszfaltszaggató, aki egészen Kanizsáig futott Edittel: „Köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy újra együtt futhattunk! És gratulálok a feltámadáshoz!”

– Milyen volt a fogadtatás a Batthyány-gimnáziumban?
– Mivel a vártnál előbb érkeztem, voltak, akik lemaradtak a várva várt találkozásról. Azt viszont megígértem Borsosné Nagy Mónikának és kislányának, Laurának, hogy kerítünk lehetőséget a Kanizsai Futóklub tagjainak majd egy másik alkalommal egy közös futásra. Mónika és kislánya, Laura így is odaért a város szélére, akárcsak a kanizsai családom Marton Judittal az élen, unokahúgom, Czeglédy Éva és kislánya, Hanna. Édesanyámat Mikla Gyöngyi vitte magával, akinek nagyon hálás vagyok. Ugyancsak a Magyar utcán jött szembe velünk Ács Laci, a vasember. Balogh László igazgató úr a gimnáziumnál csatlakozott hozzánk a temetőig. Ruditól, Fehér Feritől és Horváth Ákostól elbúcsúztunk, amikor – mérnöki pontossággal – érkezett a legelső tanítványaimat képviselő Fata József egy Bérces Edit – örökös bajnok feliratú éremmel.

– Az élményt miért jellemezted „kanizsai katarzisként”?
– Egyrészt az alliteráció az egyik kedvenc nyelvi eszközöm. Másrészt a tanévkezdés a tanárok és a diákok életében is ugyanolyan, ha nem fontosabb kezdet, mint a január elseje. Ilyenkor az ember igyekszik megtisztulni és megújulni. Erre pedig az egyik legjobb megoldás a megtisztító, nagyon hosszú futás vagy más fizikai és mentális terhelés. Ráadásul, most az egész élmény egy friss gyászfeldolgozás kezdetével is párosult, melyről nem nagyon beszélhettem a környezetemnek. A középiskolai tanulmányait tekintve szintén kanizsai kötődésű, nagyon szeretett nagybátyánkat, édesanyám ikertestvérének elvesztését kellett feldolgoznom az úton.

– Milyen szerepet játszott Nagykanizsa életedben a tanári pályád kezdetével?
– Nagykanizsa örökre a szívem csücske marad több oknál fogva is. Szeretett öreganyám (dr. Czeglédy Ferencné – a szerk.), aki franciatanári karrierjének kicsúcsosodását élhette meg az ugyancsak a Batthyány Gimnáziumban töltött évek alatt, mindig szeretettel és tisztelettel mesélt nekünk Kanizsa kulturális életéről és a gimnáziumban uralkodó felemelő szellemiségről. Mindezt a pozitív benyomást erősítette meg bennem Szebenyi Mária igazgatónő, aki személyesen jött le értem Pécsre, hogy frissdiplomás angoltanárként enyhítsem az akkor uralkodó „nyugati” nyelvszakosok általános hiányát.

Kiemelkedő tanáregyéniségekből álló, kompromisszumot nem tűrő, de barátságos és segítőkész kollégák társaságába csöppentem a mostani igazgatóval, Balogh Lászlóval és feleségével, Harkány Judittal együtt. Kanizsán mindig volt hova mennem, akár futva, akár kerékpáron érkeztem, akár tanítani, akár csak egyet úszni. Mint később kiderült, egykori úszóedzőm, Vecsey Gyuri bácsi is Kanizsára került az akkori Andrejka-iskola uszodájába. További kötődést jelentett az is, hogy édesapám az olajiparban dolgozott, melynek központja Nagykanizsán székelt. Meghatározó számomra a Marton család segítőkészsége és barátsága. Náluk még csak nem is vendégnek érzi magát az ember, hanem csak egyszerűen családtagnak, hiszen lepedőm és fogkefém is van náluk. Az idei évet ráadásul édesanyám kanizsai kórházi kezelésével kezdtük, melynek során és is kicsit újra kanizsai lettem és több éjszakát is kanizsai családomnál, Martonék-nál töltöttem.

– Már előtte is lefutottad, vagy a ‘87-es volt az első Zalaegerszeg és Kanizsa között?
– A harminc évvel ezelőtti Zalaegerszeg–Nagykanizsa közötti futásom szó szerint az első igazán hoszszú állóképességi teljesítményemnek mondható, hiszen előtte a balatonboglári triatlon olimpiai távja lehetett a leghosszabb (1500 m úszás, 40 km kerékpározás, 10 km futás – a szerk.), amin indultam. Még maratont, sőt félmaratont sem futottam előtte. Érdekes módon, mégsem kételkedtem abban, hogy épségben megérkezem Kanizsára. Ezzel szemben az idén pontosan tudtam, hogy mi vár rám, még készültem is rá egy kicsit, mégis tele voltam kétségekkel. Talán éppen azért, mert tudtam, hogy mi vár rám.

– Milyen célok vezettek 30 évvel ezelőtt, és most milyen szándékok vezéreltek megismétlésére?
– Az első futásnál kifejezetten a kanizsai batthyányis tanítványokhoz és kollégákhoz fűződő ragaszkodás hajtott munkahelyi és így lakóhelyi váltásomnak köszönhetően. Annak idején senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd 100 km-t is fogok futni és Eb-t, sőt vb-t is fogok nyerni nagyon hosszú távokon. Csak visszatekintve derült ki, hogy a kanizsai futás egy igazi mérföldkővé csiszolódott tizenhárom év alatt.
Sportpályafutásom kudarccal kezdődött, hiszen nem vettek fel az általam annyira vágyott ZTE úszószakosztályába, mert hétévesen idősnek találtak… Ha lassú és göröngyös úton is, mégis megtaláltam a lehetőséget az úszás és a futás gyakorlására, majd megkaptam a kegyelmet kegyetlennek tűnő távok legyőzéséhez is. Mindez tanúságtétel a reményről mindazoknak, akiknek külső körülmények próbálják kedvét szegni.

Természetesen az első, 1987-es futást képtelenség lett volna egy az egyben megismételni, bármennyire törekedtem arra bizonyos elemek tekintetében. Az eredeti futáshoz hasonlóan viszont vittem magammal almát és Negró cukorkát is, azonban folyadékpótlás nélkül, ahogy annak idején futottam, most nagyon nehéz lett volna megoldani a feladatot. Ráadásul azt sem bírtam ki, hogy legújabb szokásomnak megfelelően ne legyen nálam telefon és fényképező, melyek 1987-ben szóba sem jöhettek volna.
A Besenyő–Bocfölde–Sárhida –Bak, majd a 74-es út szinte adott volt már csak azért is, mert egykor naponta futottam Bakig és vissza. A legszomorúbb viszont az volt, hogy egészen a temetőig kellett futnom ahhoz, hogy méltó módon tudjak tisztelegni volt igazgatónőnk, Szebenyi Mária és elhunyt kollégáink emléke előtt. Így Kanizsán belül is megnyúlt a pálya hossza.

– Lesz-e folytatás?
– Az eddigi ritmusnak megfelelően ez harminc év múlva lehet esedékes kérdés. Kegyelemmel nem lehet lehetetlen – mondta Bérces Edit.

Szerkesztette: Antal Lívia A jubileumi futásról készített teljes interjú a www.zalamedia.hu honlapon olvasható.

díjat kapott a zalaegerszegi színház

Az ötödik pecsét a legjobb előadás

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Az ötödik pecsét című produkciója, Csiszár Imre rendezése nyerte el a legjobb előadás díját a Thália Színházban megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválján, amelyen Cserna Antal, Hartai Petra, Szabó Gabi és Nagy Péter színművész játékát, valamint a La Mancha lovagja című előadás látványvilágát is díjazta a zsűri.

Lantos Anikó fesztiváligazgató a szeptember 4. és 10. között megrendezett esemény keddi díjkiosztó ünnepségén elmondta: immár hatodik alkalommal szervezték meg a Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválját, amelyen hét nap alatt kilenc produkció, kilenc vidéki társulat mutatkozott be a közönség kiemelkedő érdeklődése, a szakma és a média figyelme mellett.
Elmondta: a fesztivál látogatottsága 95 százalék felett volt, csaknem 4 ezer néző látta az előadásokat.
A produkciókat öttagú zsűri értékelte. A legjobb női alakítás díját Hartai Petra vette át a szombathelyi Weöres Sándor Színház Ivanov című előadásában nyújtott alakításáért. A legjobb férfi alakítás díját Cserna Antal nyerte el a Pécsi Nemzeti Színház Ádám almái című produkciójában való játékáért.

vissza az elejére