Régészeti feltárások a megyében

 

     

csontvázak szokatlan pozícióban

Eke István, Simmer Lívia és Orha Zoltán (Fotó: Göcseji Múzeum)Régészeti feltárások a megyében

A Göcseji Múzeum legújabb feltárásairól tartottak közös sajtó-tájékoztatót az intézmény régészei. A bejárással egybekötött eseményre Sármelléken került sor, jelenleg ugyanis ott folyik az egyik legnagyobb kiterjedésû kutatás, mégpedig a tervezett M76-os út I. szakaszának végcsomópontja, valamint az autópálya mellé tervezett pihenőhely és benzinkút területén. A munkát a NIF Zrt. és a Várkapitányság Zrt. megbízásából végzi a múzeum csapata.

A Sármellék – Száraz eleje elnevezésû lelőhely közelmúltbéli ásatásairól Eke István ásatásvezető tájékoztatta a sajtót. Többek között elhangzott: az előzetes kutatások (terepbejárás, geofizikai felmérés) alapján már tudták, hogy a terület évezredek óta, több korszakban is lakott volt. A közel 40 hektáros területen zajló munka mindezt be is bizonyította, hiszen kilenc régészeti korszak jelenségei és leletei kerültek elő. A korai és a középső neolitikum, valamint a középső rézkor idejéből is településmaradványokat, sírokat tárták fel. A késő rézkorból (Bádeni kultúra; Kr.e 3400-3000) pedig a településmaradványok mellett tömegsírt is találtak. Több olyan temetkezés nyomára bukkantak, ahol az emberi csontvázak nem szokványos pozícióban voltak elföldelve. A régész szerint ezek a sírok akár háborús áldozatok temetkezési helyei is lehetnek, de az is lehet, hogy egy járvány során elhunyt embereket temettek ide.

Sármelléken ezenkívül késő bronzkori (Halomsíros kultúra), kora vaskori (Hallstatt kultúra), késő vaskori (La Tène kultúra) leleteket is találtak: fémmûvességhez kötődő tárgyakat, öntőformákat, illetve bronz díszeket. De további temetkezések nyomait is. A területen – ahol december közepéig zajlik a kutatómunka – a római kor és az Árpád-kor nyomai is előkerültek. Zala megyében az elmúlt hónapokban több más településen vagy annak határában is dolgoztak a régészek. Például az M9-es út építésének vonalán, Alsónemesapáti határában, illetve az M76-os úthoz kötődően Alsópáhok környékén is. Ezekről az eredményekről Orha Zoltán ásatásvezető számolt be.

Az alsónemesapáti lelőhelyen valószínûleg a Betefalvának nevezett falu maradványait találták meg a szakemberek. A település első írásos említése 1335-ben történt, a források tanúsága szerint a 14-15. században nemesek által lakott falu volt. Határa a Pölöske-patakig (mai Szévíz-csatorna) terjedt, ahol a malmaik is mûködtek. 1600 körül a törökök elpusztították, átmenetileg el is néptelenedett, véglegesen pedig a 17. század második felében pusztult el a település. Egykori területe Alsónemesapátiba olvadt. Alsópáhok környékén pedig többek között a római hódítás idején itt élt kelta népesség hagyatéka került elő. A régészek ehhez kapcsolódóan két kemencét, és kisebb nagyobb gödröket tártak fel, de előkerült még egy sestertius, egy ép drótfibula, több trombitafibula, valamint egy temető részlete is.

Rézkori tömegsír (Fotó: Göcseji Múzeum)

Középkori kályhacsempe (Fotó: Göcseji Múzeum)

Simmer Lívia, a múzeum régészeti osztályának vezetője a sajtótájékoztatón elmondta: az M9-es gyorsforgalmi út további szakaszaihoz kapcsolódva Kisbucsa, Zalaszentiván és Pethőhenye térségében is folytak és folynak feltárások. Itt a késő újkőkortól a középkorig kerültek elő leletek. Az M76-os út építésének kapcsán pedig Keszthely-Fenékpuszta és Zalaapáti térségében is nyitottak kutatóárkokat, mintegy 50 ezer négyzetméteren. Előbbi helyen a római erődhöz kapcsolódó sánc történetéhez kaptak újabb információkat a régészek. Bizonyossá vált, hogy a sánc egykorú a több évtizede kutatott fenékpusztai erőddel.

– pánczélPetra –

vissza az elejére