Reziben nagy figyelmet fordítanak a szőlészet-borászat hagyományaira

A kádármesterséget őrizve

Borászat nem működhetett volna a múltban olyan kádármesterek nélkül, akik kiválóan értették a szakmájukat és jó, nem utolsósorban szép hordókat készítettek. Kocsis József ilyen szakember volt, a szerszámaiból, valamint az általa készített eszközökből Reziben múzeum nyílt.

A Kádármúzeumot – épületet és bemutatóteret – pályázati segítségnek köszönhetően sikerült megvalósítani. Amint Cserép Gábor polgármestertől és Tafota Istvánné művelődésszervezőtől megtudtuk, Rezi és környéke több ezer éves szőlészeti és borászati múlttal büszkélkedhet, ezt történelmi források, emlékek is bizonyítják. Az elmúlt századokban nagyon sok család ebből élt, szerezte be a napi betevőt. Köszönhető ez a település kiváló fekvésének, talajának és a különleges éghajlatának. Persze hozzá kell tenni, hogy érteni is kellett a szakmához, nem beszélve arról, hogy a szőlő művelése nem kevés munkát igényelt. Az elmúlt évtizedekben átalakult a világ, a változások a szőlészetet sem hagyták meg a régiben. Sokan lemondtak a szőlőről, otthagyták a birtokaikat, mondván: nem éri meg művelni, a bornak nincs jó piaca. Öröm, hogy Reziben újra előtérbe került a szőlészet és borászat, többen fektettek be az ágazatba, segítve ezzel a helyi turizmust is. A hivatalos adatok szerint mintegy kétszázan élnek a szőlőhegyen, ami érthető, hiszen – ha közülük nem is mindenki szőlőtermelő – a nyugalom, a jó levegő mellett csodálatos a panoráma. A sok állandó lakos az önkormányzat számára ad feladatot bőven, hiszen számukra is biztosítani kell az infrastruktúrát, az élhető környezetet, a megfelelő életminőséget. Ezen folyamatosan dolgoznak. Ahogy azon is, hogy mindenki számára bemutassák a Rizlingországnak gyakran nevezett Rezi szőlészeti és borászati hagyományait. Reziben hosszú évek óta rendszeresek a szakmával kapcsolatos programok, így például a Vince-napi összejövetel, a borverseny, vagy a szüreti felvonulás. A Kádármúzeum állandó lehetőséget kínál az érdeklődők számára, hogy ismerkedjenek a szakma múltjával. Kocsis József mester eszközeiből rendezték be a tárlatot. A gyümölcsfeldolgozó mellett lévő épületben a mesterség csaknem összes szerszáma megtalálható. Százesztendős gépek, köztük kézigyaluk, fűrészek és különböző abroncsok és kész alkotások is helyet kaptak. A múzeum alapvető célja, hogy megőrizze az utókornak a kádármesterség hagyományait. Amikor Kocsis József elhunyt, a családja felajánlotta az eszközeit a település számára. Az önkormányzatnak sok ideje nem volt gondolkodni, de nem is kellett, hiszen rögtön tudták, hogy a hagyaték olyan értéket képvisel, amit feltétlenül be kell mutatniuk. Sikerült nyerniük az Agrárminisztérium Hungarikum pályázatán mintegy négymillió forintot, az összegből készült el az új épület. A berendezésben segített a Kocsis család is, így jött létre a múzeum kiállítása, ami kétségtelenül ritka kincs.
  – Oktatási célzattal akár be is lehet mutatni a kádárszakmát, annak működését, hiszen sajnos egy majdnem teljesen kihalt mesterségről van szó – fogalmaztak. – A múlt században a borkészítés elképzelhetetlen volt a kádárok nélkül. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire precízen kellett elkészíteniük a hordókat ahhoz, hogy megtartsák a bort, ne szivárogjanak, és nem mellékesen, szépek és tartósak is legyenek. Ebben is változott a világ, ma már a legtöbb pincészet acélhordókat használ, ezért egyre kevesebb szükség van a mesteremberekre. De azért be kell vallani, hogy egy szépen formált fahordó vonzza a tekintetet, s talán jobban esik belőle a bor is.
 

vissza az elejére