| Huszonyai Porta és Kultúrpajta |
Laposa Julcsi: Népzene és hagyományőrzés, fűszerezve egy kis agráriummal
|
|
| Laposa Julcsi |
Huszonyai Porta és Kultúrpajta
Népzene, hagyományőrzés és mezőgazdaság. Laposa Julcsinak köszönhetően Huszonya-hegyen összekapcsolódott e három dolog. A Tekenye és Kisgörbő közötti vadregényes, festői szépségű területen életre hívták ugyanis a Huszonyai Portát és Kultúrpajtát: a kiskertben termelnek, s közben zenei rendezvényeket szerveznek, tartanak. A cél, hogy az egykori családi birtok újra a fénykorát élje.
Laposa Julcsi, tekenyei származású Junior Prima
díjas népzenész, kulturális közvetítő-zenei mediátor. Utóbbi képesítését a
párizsi Sorbonne egyetemen szerezte. A Zala Zenekar alapító tagja, de saját
zenekarával, a Laposa Julcsi Band-del kicsiknek és nagyoknak is
muzsikál. Gyerekkora óta az élete szerves része a népzene, hegedűn játszik és
énekel. Beszél franciául, angolul, olaszul, illetve szlovénul is, hiszen
Ljubljanában is tanult. A népzene tisztelete és szeretete mellett azonban a
családi kiskerti emlékek is folyamatosan eszébe jutottak, ezért is merült fel a
birtok „felkarolásának” és a rajta lévő létesítmény létrehozásának ötlete.
– A Huszonyai Porta és Kultúrpajta egyik ötletgazdája én voltam, a másik a
férjem. 2022-ben belevágtunk egy közös álomba, ami ma már félig-meddig valósággá
vált – idézte a kezdeteket. – Hozzá kell tennem, hogy a Zala-völgyi
Huszonyai-dombháton, egészen pontosan 4500 négyzetméteren, a családom immár
ötvenkettő esztendeje kistermelő gazdálkodással foglalkozik, szőlőt termeszt és
gyümölcsfákat gondoz. A panorámás birtokunk környéke szórványosan borospincékkel
beépített, a környék régen híres volt a szőlőkultúráról. Manapság a
szőlőtermesztés mellett inkább már gyümölcsös a terület, legtöbb helyen
konyhakerti művelés folyik. A szomszédos telkeket húsz-harminc éve parlagon
hagyták, így utánajártunk, miként vásárolhatjuk meg őket, hogyan lehelhetünk
életet azokba. Sikerült, jelenleg helyi kistermelők vagyunk. Most első a szőlő,
de terveink között szerepel szörpök készítése is a jövőben, amivel meg tudjuk
kínálni vendégeinket. El kell mondanom, hogy a vidéki életérzés mindig is az
életem része volt, itt vannak a gyökereim, ide tartozom, és nem is akarok
elszakadni innen. Emlékszem, gyermekként a szüleim mindig vittek minket a
bátyámmal a hegyre, ahol legfőképp csak jókat játszottunk, bújócskáztunk a
szőlőfürtök között. Aztán később már egy-egy szőlővel kapcsolatos munkába is
besegítettem, mint például tetővágás, kötözés. És természetesen ott volt a
szüret, amit mindig nagyon szerettem. Megrágni a szőlőt, csodálatos... A
nagyszüleimtől sokat tanultam. Ők még olyan régi vágású emberek voltak, akik a
hagyományok átadását nagyon fontosnak tartották mind a családi életben, mind
pedig a földi, gazdasági munkák elvégzésében. A mama a nyolcvanötödik évét
betöltötte, tőle is sokat tanulunk a mai napig, akár a szőlővel, valamint a
zöldségekkel, gyümölcsökkel kapcsolatban. Összefoglalva elmondhatom, a Huszonyai
Porta alapvető célja, hogy a Zala völgyében minőségi programokkal telítse meg a
hegyoldalt, olyan kis közösségi programokat szervezni, ahol van időnk egymásra,
egy jót beszélgetni. Emellett, ahogy időnk és energiánk engedi, a családdal:
beleértve anyukámat, a bátyámat és a férjemet – a földet műveljük. A tervek
között már a legelején helyet kapott egy kultúrpajta létrehozása, annak
érdekében, hogy a hely közösségi tér is legyen.
–
A kultúrpajtával lehet csak teljes a hely, ezt tudtuk már az induláskor.
F. Demeter Erika okleveles építész barátnőm tervezte, mint vendégfogadó
teret. Építtetői döntés alapján – a tervezett funkcionális igények kielégítése
érdekében – a családi pincékhez legközelebb eső elhanyagolt területen épült fel
a bruttó harmincnyolc négyzetméter alapterületű, faszerkezetű fedett kerti pajta.
A helyén amúgy egy százhuszonhét éves vályogpince állt, aminek annyira
összerogyott a tartógerendája, hogy sajnos el kellett bontanunk. Pedig tudtuk és
szerettük volna hasznosítani, ha lett volna rá lehetőség. A kultúrpajta
szerkezetét Grebenár Péter és csapata állította fel, az elkészülte
számomra a mai napig meghatározó élményt jelent. Laposa Julcsi
életében a népzene kulcsszerepet játszik. Mondja, a művészi tevékenysége
ezután szorosan kapcsolódik a Huszonyai Portához.
– „Merjük megélni hagyományainkat, népdalainkat”. Ez a mottóm, eszerint élem a
mindennapokat. A mai rohanó világban különösen fontos, hogy próbáljuk egy kicsit
lelassítani életünket. Én erre törekszem. Arra, hogy itt éljünk meg minőségi
perceket együtt, a természetes környezetben. A népzenére visszatérve, nem
kétséges számomra, hogy annak összetartó ereje van. Századok óta fennáll, általa
a magyarságunk is él. A továbbadását pedig kötelességünk megtartani, ahogy a
hagyományainkat is őrizni. Huszonyán a búcsú ünnepét elődeink mindig nagy
becsben tartották. E rendezvény különösen felértékelődött az elmúlt években, a
leginkább talán akkor, mikor egy Budapestről leköltöző szerzetes elhatározta,
hogy összefogja a hegyhez tartozó családokat, és felújíttatja a Szent Anna-kápolnát.
Az épületre és a hagyományra mi is kiemelt figyelmet fogunk fordítani. Tudjuk,
elengedhetetlenül fontos, hogy a vidék éljen, ezért próbálunk mindent megtenni,
minden kapcsolatunkat bevetve. 2021-ben született meg az a vidéket kulturális
szempontból megmozgató mozgalom, ami pajtákat kapcsol össze. Nem más ez, mint a
PajtaKult, melynek nagykövete vagyok. A térségben működő szervezethez, a Nyitott
Portához is csatlakoztunk. Fantasztikus a közösségi erő, amit tapasztalatok,
rengeteg az olyan dolog, amire méltán büszkék lehetünk itt a Zala völgyében.
Laposa Julcsi azt mondja, a művészeti programok szervezése mellett a
telepítendő növények listáját is tervezgetik.
– A népművészeti programok prioritást élveznek, legyen az hangszer- és
népdaloktatás, koncert, természetvédelmi előadás, vagy éppen tornaóra, mint
például a jóga és a pilates. Említettem a huszonyai búcsú ünnepét, amit minden
évben Anna-naphoz kötődően tartunk meg. Szeretném, ha folyamatosan élne a pajta
és a porta is. A fejlesztések tekintetében folyamatosan zajlik az ötletelés.
Mivel egy kéthektáros terület várja, hogy rendezzük, és újra fénykorát élje,
ezért jól feladtuk a feladatot magunknak: meg kívánjuk tervezni, hogy milyen
növények „találjanak otthonra” Huszonyán, a birtokunkon. Aztán – zenei
rendezvényekkel övezve – következhet a megvalósítás...