Idegenvezetés és koncert a légoltalmi óvóhelyen

Bunkertúra Lovászi alatt

A leágazásokkal együtt egy kilométer hosszan nyúlik el a település alatt. Legmélyebb része 30 méter. A bunkernek három bejárata van, és körülbelül ezer fő befogadására tervezték. Szerencsére "élesben" sosem kellett kipróbálni. Manapság koncertnek is helyet ad.

Évek óta látogatható Lovászi légoltalmi óvóhelye. A bunkerben kezdetben a Kerka-völgye Baráti Kör Egyesület, az utóbbi években az önkormányzat szervezi az idegenvezetést. Jánosi Ferenc, az egyesület elnöke azt meséli, hoszszú volt az út odáig, hogy turisztikai célra hasznosítsák az óvóhelyet, hiszen évtizedekig elhanyagolva, kihasználatlanul állt. Még sok helybéli sem tudta, hogy milyen érték rejlik a föld alatt.
Az egyesület elnökével a légópince egykori parancsnoki irodájában beszélgetünk. De nem azért, mert itt a legkényelmesebb társalogni. A régi berendezésekből semmi sem maradt – csak a telefonkábelek lógnak ki a falakból – és per pillanat ezen a szakaszon világítás sincs. (Még jó, hogy az okostelefonokon van zseblámpa.) Az óvóhely története szempontjából mégis lényeges helyszín ez.

– A légópince parancsnoki irodája, elsősegélynyújtó helyisége és az úgynevezett gépház már 1944-ben megépült. Hiszen már a negyvenes évektől folyt a településen olajipari termelés. A II. világháború alatt az itt élők és dolgozók használták is ezeket a menedékhelyeket, amikor megérkeztek az amerikai légi bombázók. Egy komplexebb óvóhely tervezésének gondolata az 1950-es évek elején vetődött fel. Kiderült, hogy a korábban épített helyiségek kifogástalan állapotban vannak, így gyakorlatilag ezek köré épült fel a most is látható bunker – mondja Jánosi Ferenc.

1951-52-ben járunk, azokban az években, amikor a Titoval való szembenállás miatt a szovjet blokkban elmérgesedett a politikai helyzet. A jugoszláv határ mentén az ötvenes évek elején létesült az a 630 kilométer hosszú erődítményvonal („a magyar Maginot-vonal”), amit egy esetleges jugoszláv, vagy NATO támadás ellen építettek ki. Ekkor bővült ki a lovászi óvóhely is; az olajiparban dolgozók, és családtagjaik védelmére.
– Tatabányai bányászok építették az óvóhelyet, melynek teljes hossza a leágazásokkal együtt 1 kilométer. A legmélyebb rész 30 méter, itt található az a kút, ami biztosította az ivóvízellátást. Három bejárata is van a légópincének: az üzemi bejáraton kívül az úgynevezett Eger-völgyi kapu, ami a mezőre „fut ki”, a harmadik pedig a lakótelepre nyílik. Ezt a helybéliek az ott lévő házak miatt „pontházi kijáratnak” nevezik.

Megtudjuk: eredtileg 650 fő számára épült az óvóhely, ám később ezer fő befogadására tették alkalmassá. Néhány órás itt-tartózkodásra tervezték a létesítményt, így még padokat helyeztek el a folyosókon. Ezek a mai napig megvannak. Elsősegélynyújtó hely, áramfejlesztővel ellátott gépház, komplex szellőztető- és leve-gőztető-rendszer, öltöző, vécé („tőzegöblítéses”) és telefonközpont is volt a bunkerben. Ez utóbbit külső- és belső kommunikációra is lehetett használni. Egy kapcsolórendszer segítségével innen lehetett működésbe hozni a kinti szirénákat is, és vész esetén az egész lakótelepet, valamint az olajipari vállalat üzemeinek fényeit el lehetett sötétíteni.
Mint azt a túravezető menet közben meséli: „élesben” soha nem használták ezt a légoltalmi pincét; kiképzésekre, gyakorlatozásokra került csak sor. A '70-es, '80-as években, majd a rendszerváltozás után pedig nem volt funkciója, kissé el is felejtődött. Gazdája is alig akadt: eredetileg az olajipar tulajdonában volt, 1990 után pedig az állami cég nyomdokain létesült magánvállalkozás nem tartott rá igényt. A kétezres évekig szinte nem foglalkozott vele senki. Állaga leromlott, hiszen nem fűtötték, nem szellőztették. A berendezést és a korabeli tárgyakat elvitték, ellopták. Végül az önkormányzat tulajdonába került.

Hogy hogyan sikerült turisztikai célra hasznosítani és bunkertúrákat szervezni?
– Már a kilencvenes években is próbálkozott az egyesületünk, de akkor még falakba ütköztünk – folytatja Jánosi Ferenc. Sokáig nem értették a településen, hogy miért szeretnénk a nagyközönség számára láthatóvá tenni az óvóhelyet. Aztán szerencsére sokan felismerték a benne rejlő lehetőséget, történeti és helytörténeti értéket. Az áttörést az hozta, hogy önkormányzati tulajdonba került. Bunkerbejárásra pedig körülbelül nyolc éve van lehetőség. Egy jelképes belépődíj ellenében, szinte az egész „labirintust” be lehet járni. Ezt a munkát ma már önkéntesek is segítik. Az idő minket igazolt: az elmúlt években már több ezren jártak itt. Diákok, különféle klubok, nyugdíjas csoportok, külföldiek…
Egy felújítás, korszerűsítés persze ráférne a bunkerre, és a túrát össze lehetne kapcsolni más, Lovászihoz kötődő programelemekkel is.

– Az óvóhely közelében, az önkormányzat nyertes pályázatnak köszönhetően a közeljövőben létesül egy fogadóépület. Ezt az egykori 1-es tankállomásból alakítják ki. Itt egy Vasfüggöny múzeum is helyet kapna – kapcsolódik be a beszélgetésbe a szintén idegenvezetéssel foglalkozó Jánosi Zsuzsanna. Remélhetőleg a pályázati pénzből sikerül a bunker gépészeti és levegőztetőrendszerét is felújítani. Jelenleg ugyanis a beszivárgó víz problémákat okoz. A hely akusztikája viszont kiváló, a Mixolíd kamarakórus már kétszer is koncertezett itt. Így nem mindennapi kulturális célra is hasznosítható a hely.
A légópincén túl, a Lovászi melletti erdőben van két másik bunker is (a „kétszobás” és a „hétszobás”), és a túrázók több lőállást is találhatnak a fák között. A téma iránt érdeklődők így egy hosszabb kirándulást tervezhetnek. Látnivaló persze akad a településen is. Az „olajosoknak” épített lakótelepi rész (a „kemp”) ritkaságszámba megy, a faluban és környékén rengeteg a helytörténeti és néprajzi érték. A szőlőhegyekről (ahová a Kankalin tanösvényen lehet eljutni) pedig csodás panoráma nyílik a Kerka-völgyére.

Pánczél Petra

vissza az elejére

A tesztpálya nyílt napja Ősszel egy német autógyár lesz az első ügyfél a zalaegerszegi járműipari tesztpályán, ahol május 19-én nyílt napot tartottak előzetesen regisztrált 750 érdeklődő részvételével. Az első csoport fogadásán Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos felidézte, hogy napra pontosan két évvel ezelőtt jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a tesztpálya építésének szándékát, melynek alapkövét éppen egy éve tették le. Mint mondta, az első nyílt nap ezért esett május 19-ére, melyet minden évben meg kívánnak szervezni ezen a napon. Ősszel egy német autógyár lesz az első ügyfél a 250 hektáron elterülő tesztpályán, melynek építése jelenleg 25–30 százalékos készültségnél tart. A befejezést 2020-ra tervezik, de mint mondta, a pálya sohasem lesz kész, mert folyamatos fejlesztésekkel fogják hozzáigazítani a járműipar változó igényeihez. Szólt arról is, hogy az Európában egyedülálló tesztpálya iránt már most nagy az érdeklődés a nagyvállalatok részéről, így várható idetelepülésük hosszú időre határozza meg Zalaegerszeg jövőjét. A tesztpálya a város és térsége gazdaságára, életére kifejtett pozitív hatása akkor teljesedik ki, amikor teljesen elkészül. Ekkor egy időben akár 70 jármű tesztelését is végezhetik a vállalatok, mondta Háry András, az Autóipari Próbapálya Zala Kft. ügyvezető igazgatója. Kitért arra is, hogy a tesztpálya szolgáltatása speciális üzleti tevékenységet jelent, mivel a fejlesztő cégek olyan alkatrészeket fognak tesztelni, melyek még nincsenek gyártásában, és lehet, hogy nem is lesznek. Hamar Zoltán műszaki vezető arról beszélt, hogy Európában Németországban és Spanyolországban van csak ehhez hasonló tesztpálya, de azok az önvezető járművek vizsgálatára nincsenek felkészítve. Egyedülálló a Smart City is, ami városi közlekedési környezetet szimulál. Ilyesféle tesztlehetőség az önvezető autók számára a világban csak az USA-ban van. Az európai tesztpályák között a zalaegerszegin épült meg a legnagyobb kör alakú dinamikus felület, a maga 300 méteres átmérőjével. Épül továbbá egy akár 250 kilométeres sebességre alkalmas ovális pálya, egy országúti és autópálya-szakasz, a járművek kezelhetőségét vizsgáló többféle útminőségű szakasz valamint egy fékfelület. A tesztpályán 5G-s mobilkommunikációs hálózat segíti majd az önvezető járművek egymás közötti, illetve más eszközök közötti kommunikációjának vizsgálatát. Ilyen nagyberuházás még nem volt Zalaegerszegen, így nagyon kíváncsiak vagyunk arra, mit hoz majd a város számára, mondta Antal Béla, az egyik látogató. Antal Lívia

Az érdeklődőket csoportbontásban kisbuszokkal vitték körbe. A fotón éppen a dinamikus felülethez érkeznek.

vissza az elejére