Kultúra

Takács Ferenc faragásai, szalmamunkái

Azt gondolnánk, hogy mostanában – ahogy sok-sok évvel ezelőtt – a gyerekek és fiatalok egyik legkedveltebb elfoglaltsága a fúrás-faragás. Hiszen adott az alapanyag, a természetben található fa, és bármikor elcsenhetünk egy-két kést a konyhai készletből.

Ám az idők változnak, a műanyag és a számítógépes játékok térhódítása egyre nagyobb ellenségei a bennünk szunnyadó alkotókedvnek és természetszeretetnek. Persze ez így nagyon sarkított és egysíkú véleménynek hangzik, ám Takács Ferenc fafaragóval beszélgetve kiderül: a Kézműves Házban már évek óta nincs utánpótlás

fafaragásból, és hosszú ideje nincs új jelentkező a zalai faragók népes táborába sem.
– Zalaegerszegen születtem, a Deák Ferenc Szakközépiskola faipari szakán tanultam. A népi fafaragás hobbiként indult, az iskolai szakkörben született az első alkotásom, emlékszem rá, egy parasztszék volt. Egyszer egy citerát is készítettem, ám nincs fülem a zenéhez, így nem próbálkoztam vele többet. Az én „asztalom” a népi bútorok, a szabadtéri alkotások, használati és dísztárgyak. Persze elkészítem én a modern berendezéseket is, de a szívemhez legközelebb a régi paraszti bútorok, eszközök állnak.
– Kedvelik az emberek ezeket a formákat?
– Mostanában talán újra reneszánszát éli a paraszti kultúra. Én azért szeretem, mert egyszerű és tiszta motívumokból, egyenes vonalakból, vagy éppen a természet által kialakított formákból áll. Nagyon szeretem az asztalból, székekből és mívesen díszített tálalószekrényből álló ebédlőgarnitúrákat, valamint a teknővájás technikájával készülő rönkbútorokat. Ma még élnek olyan bácsik, akiktől ezeket a régi technikákat meg lehet tanulni.
– Önnek volt mestere?
– 1982-től vagyok tagja a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek. Leginkább a nyári táborok alkalmával és könyvekből tanultam ezt a népi mesterséget. 1987 óta a Kézműves Ház gondnoka, mindenese vagyok. Előtte Használati és dísztárgyak.

elődöm, Gál János foglalkozott még faragással, tőle tanultam nagyon sokat.
– Minden alkotáshoz másfajta fák kellenek?
– Elmondhatom, hogy én már mindenféle fával találkoztam és dolgoztam. A kisebb használati és dísztárgyakhoz főként gyümölcsfákat, a szabadtéri alkotásokhoz az időjárás viszontagságait jól bíró akácot, a rönkbútorokhoz a puhafákat, leginkább fűzfát használok. A kopjafák faragásához a tölgy és az akác a legjobb. A mintákat a faragás technikája, illetve a fa fajtája határozza meg. Lehet például ékrovásos, ami tulajdonképpen bemélyített karcolás, vagy karcolásos vonal, amit betömünk zsír és faszénkeverékkel. Aztán lehet még mintákat létrehozni domborúfaragással is.
– Szalmafonással mikor kezdett el foglalkozni?
– Az egyik nyári népművészeti egyetem ideje alatt vendégünk volt egy kecskeméti szalmafonó, Cár János, tőle tanultam az alapokat. Aztán később gyerektáborokban is szükség volt erre a mesterségre, így rajtam maradt, mint szamáron a fül. Azóta karácsonyi és falidíszeket, aratókoszorúkat, ékszereket készítek szalmából.
– Itt a Kézműves Házban is láthatóak ezek az aratókoszorúk. Mik is voltak ezek tulajdonképpen?
– Abban az időben készítettek ilyen koszorúkat, amikor még kézzel arattak. Az aratás végeztével készítették el, Az Andráshidai Csillag téren a harangláb is Takács Ferenc munkája.

Az Andráshidai Csillag téren a harangláb is Takács Ferenc munkája.

majd elvitték ajándékba a földesúrnak. Ezért cserébe megvendégelték őket, majd a gazda felakasztotta a koszorút a szobába. A szalmában lévő magot belemorzsolta a következő évi vetőmagba, hogy jó legyen a termés. Évente, az aratás idején készítettek új koszorúkat. Több alkalommal részt vettünk már az augusztus 20-i mesterségek ünnepén, ilyenkor a kézművesekkel együtt ezeknek a koszorúknak a „társaságában” vonultunk fel.
A beszélgetés végén kiderült, Takács Ferenc nagyon szeret ebben a házban dolgozni és alkotni, hiszen a kézműveseket már összekovácsolta a sok közös munka, valamint a ház közös építése. Alkalomadtán meg-megnézik egymás munkáját, kipróbálják a másik mesterségét, néha ötletet adnak egymás alkotásához. Unatkozni és néha még faragni sincs ideje, hiszen minden héten új vendégek érkeznek, hogy behatóbban tanulmányozzák a magyar népművészetet és a népi kismesterségeket.

Miért nem képesek többfelé figyelni a férfiak, és miért nem tudnak eligazodni a térképen a nők? Ez nem egy költői kérdés, hanem az ausztrál szerzőpáros, Allan és Barbara Pesase új könyvének a címe. Ez az olvasmány szól minden olyan férfinak és nőnek, akik szeretik vagy gyűlölik egymást, vagy egyszerűen csak egymás mellett élnek. A könyv a két nem gondolkodás- és viselkedéskülönbözőségét vizsgálja. A Testbeszéd szerzőjének új kiadványa széles körű viselkedéstani, szocio-biológiai, pszichológiai felméréseken, antropológiai és agykutatáson alapul.
A maják, az egyiptomiak és a szabadkőművesek szent titkaival foglalkozik Maurice Cotterellnek, a Maja próféciák szerzőjének új könyve. Mexikói kutatásai során szerzett tapasztalatainak felhasználásával az író új megvilágításban mutatja be az ókori Egyiptom történetét, különös tekintettel Tutanhamon fáraó életére és korára. Feltárja a nagy fáraó sírjának titkait, melyek egy évezredeken és civilizációkon továbbélő ősi tudomány tanait rejtik magukban.
Hogyan tegyük harmonikusabbá kapcsolatunkat? Erre kapunk választ Eckart Warnecke Feng shui a párkapcsolatban és a szerelemben című könyvében. Ez az illusztrációkkal teli kiadvány a mindennapi életből vett példákon keresztül juttatja el az olvasót a feng shuiban való jártassághoz. A könyv az egyedi problémák gyökereit deríti fel kérdőívek, analízis segítségével.
Nagyon sokak számára ismerős talán Jack Kerouac neve, hiszen az Úton című regénye egy egész nemzedéknek lett kedvenc olvasmánya. A közelmúltban megjelent regénye, a Művésztelep megrázóan pontos beszámolót ad arról, amelyet a delírium tremens gyakorolt a szerzőre, akinek volt ereje ahhoz, hogy be is fejezze költői pályáját. Ebben a könyvben az előbbi regény főhősével találkozunk, Dean Moriartyval, tíz évvel később.
Nemrég jelent meg egy nagyon hasznos információs útikönyvsorozat, a Vendégváró. A kiadványok között megtaláljuk szűkebb pátriánkat is, Zala megyét. A települések ismertetése mellett különféle praktikus információkat – többek között a gyógyturizmussal, a kulturális élettel, rendezvényekkel, népművészettel, védett természeti értékekkel, borturizmussal, gasztronómiával kapcsolatosakat – találunk a Látnivalók Zala megyében című könyvben.

Zalaegerszeg 24. alkalommal adott otthont július 26-a és augusztus 5-e között a Népművészeti Nyári Egyetemnek. A TIT Öveges József Ismeretterjesztő Egyesület által szervezett nemzetközi rendezvényre ezúttal Európa 12 országából mintegy 60 amatőr alkotó érkezett.

– Népművészeti nyári egyetemünk a megye egyik legnagyobb nemzetközi kulturális rendezvényévé nőtte ki magát az elmúlt évek során – vélekedik Felházi György, a TIT ügyvezető igazgatója. – Az idei programsorozatra Spanyolországtól Ukrajnáig érkeztek résztvevők, összesen 12 országból. Nagy öröm számunkra, hogy vendégeink közül sokan visszatérők. Akadnak olyan alkotóink, akik immár tizedik, illetve tizennegyedik alkalommal vesznek részt zalaegerszegi rendezvényünkön. Azt hiszem, mindez jelzi az összejövetel színvonalát.
A 24. Népművészeti Nyári Egyetem hazánk nagy ünnepéhez a millenniumhoz kapcsolódott. „A Nemezsátortól (jurtától) a kékfestőig” címet viselte a rendezvény, melynek keretében lehetőségük nyílt a résztvevőknek alaposan megismerkedni a magyar nép évezredes művészetével.
– Rengeteg programot szerveztünk az idei esztendőben is a nyári egyetem résztvevőinek – mondja Felházi György. – Előadásokat hallhattak vendégeink a magyar népművészet történetéről és értékeiről, majd műhelyfoglalkozások keretében maguk is megismerkedhettek a régi népi mesterségekkel. Gyakori színhelye volt programjainknak a Gébárti Kézművesház, ahol mesteremberek segítségével folyt a fafaragás, hímzés, gyöngyfűzés, nemezelés, de készíthettek bőrtárgyakat, népi ingeket is az érdeklődők, sőt lehetőségük nyílt a kékfestő mesterség elsajátítására is.
Ellátogattunk a tíz nap során Veszprémbe, s mivel fő témánk idén a kékfestés volt, kirándulást tettünk Pápára is, az ország egyetlen kékfestő múzeumába. Megismerkedhettek résztvevőink mindezeken túl a göcseji tájjal, és sok-sok szórakozás is belefért a 10 napos programba.

Balog Lászlóné huszonöt éve dolgozik könyvkötőként, tíz éve képkeretezéssel is foglalkozik. Férjével együtt üzemelteti a Kossuth téri műhelyt, ahol augusztus végén galéria nyílik majd a műkedvelők számára. Így a kíváncsiskodók nemcsak a könyvkötészetbe nyerhetnek bepillantást, hanem a falakon logó festményekben, rajzokban is gyönyörködhetnek.

Pár évnyi huzavona után végre saját tulajdonba került az egykori önkormányzati épület, így egy régóta dédelgetett álmot valósíthatott meg a könyvkötő házaspár. Ottjártunkkor éppen az egyik alkotó, az ukrán származású Bódis Oxána dedikálta a keretezésre váró grafikáit, később pedig Frimmel Gyula grafikusművész tért be a műhelybe és ajánlott fel egy-két alkotást a leendő galéria számára.
– Teljesen felújítottuk, kicsinosítottuk az épületbelsőt, hogy méltó környezet fogadja majd a látogatókat – mondja Balog Lászlóné. – Évek óta szerettünk volna egy olyan műhelygalériát, ahol a mindennapos munka mellett művészeti élményt kapnának a hozzánk betérők. A belmagasságot szerettük volna megfelezni, de az sokkal nagyobb beruházással járt volna. Először csak képekre gondoltunk, de idővel kisebb plasztikák is helyet kapnának. Már most sokan érdeklődnek a galéria után, munkánk miatt egy olyan vevőkör alakult ki, akik fogékonyak a művészeti értékre, s szívesen vásárolnak vagy visznek ajándékba ilyen jellegű alkotásokat. A helyi közintézményekkel, hivatalokkal már évek óta jó a kapcsolatunk. A művészek is elégedettek a képkeretezési munkánkkal, s ha kell, akkor később vagy alkotásukkal fizethetnek a keretezésért.
– Célunk az, hogy felkaroljuk a helyi művészeket és további bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk számukra. A galériából nem megélni akarunk – folytatja Balog László, aki évekkel ezelőtt maga is festegetett és rajzolgatott szabadidejében. – Mindenkinek lehetőséget szeretnénk adni, akinek a munkája értékkel bír, ezért az amatőröket is szeretettel várjuk.
Az átalakítások miatt módosul a műhely nyitva tartása. Reggel nyolc órától este fél hatig hosszabbítják meg a munkaidőt, valamint szombatonként kilenctől délig várják az érdeklődőket.