Lezuhant repülők után kutatnak

Kameruni tájak és emberek

Menteni, ami menthető

LEZUHANT REPÜLŐK UTÁN KUTATNAK

- Az 1944-45-ös magyarországi légi események hatalmas témát jelentenek a gyűjtők és kutatók számára. Zalában 1945 márciusában, áprilisában vonult át a front - mondja Péter. - A hazai történelem eme szakaszának nagyon csekélyke az irodalma, hiszen az elmúlt évtizedekben nem igazán lehetett róla írni, a történelmi és más szakkönyvek tartalma nem mindig felelt meg a valóságnak. Leginkább régi katonai és csendőrségi jelentések, valamint idős emberek, esetleg túlélők elbeszélése alapján tudjuk rekonstruálni, hogy mi is történt fél századdal ezelőtt. Persze így is adódhatnak néha ellentmondások, de arra törekszünk, hogy minden ideológiai beállítottság nélkül a puszta tényeket próbáljuk feltárni.
Péterék szemtanúk után kutatva sűrűn járják a megye településeit. Sok esetben nehezen nyílnak meg az ajtók, az emberek nem annyira segítőkészek, egy kicsit félnek. Ez talán érthető, hiszen ők olyan világban nőttek fel, amikor tényleg igaz volt az a mondás, hogy ember embernek farkasa. A bizalmatlanság aztán eltűnik, s egy idő után már a fiatalemberek képet kapnak arról, hogy mi is történhetett akkor. Az elbeszélések és jelentések mellett a zuhanási helyszínek adják a legtöbb támpontot. Ezeket a helyeket különféle jelek alapján lehet szóra bírni: a helyszínen maradt roncsok, a lezuhant repülőgép által vájt kráterek, repeszek és bombák nyomai mesélnek.
- A kutatás során nagyon sok mindent megtudhatunk, például azt, hogy mi is történhetett a zuhanás előtt a repülőgépen, ha harcban vett részt, akkor mivel lőtték le. A kutakodást egy kicsit megnehezíti, hogy ma már alig találni tárgyi emlékeket, ugyanis a háború után fémhiány miatt nagyon sok harckocsit és más hadászati járművet, fegyvert beolvasztottak. Sokan talán nem is gondolják Budapest felé utazva, hogy éppen ezekből a beolvasztott tárgyakból készült síneken közlekednek a mai vonatok.
Péteréknek mégis sikerült megmenteniük a közelmúltban egy egyedülálló leletet. Egy Halifax típusú bombázó motorját találták meg Bagod Szentpál nevű falurészében. Magyarországon több ilyen bombázó zuhant le, motort azonban eddig még senki sem talált.
- 1944. november 22-én Szombathely vasúti és ipari központját vették célba a Brit Királyi Légierő bombázókötelékei. A légelhárítás jól működött, így a támadás nem járt nagy sikerrel. Tizenegy bombázót vesztettek a britek a 614-es repülőrajból. Az egyik gép éppen Bagod határában csapódott be. A pilóta, J. Nicholson azonnal meghalt, két társa a szentpáli hegyen, másik kettő pedig még korábban ugrott ki. Ők Jugoszlávia irányába próbáltak menekülni, azonban később elfogták és beszállították őket - másik két társukkal - az egerszegi huszárlaktanyába. Itt a német katonák falhoz állították őket, azonban szerencsésen megúszták a kivégzést. Később Budapestre, majd innen Hegyeshalmon át visszatértek Angliába.
Péteréknek sikerült felvenniük a kapcsolatot az egyik túlélővel, Sydney Barlow-val. A fiatalember szívesen megírta volna, hogy hány polgári áldozata volt az angol bombázóknak, azonban nem számonkérés, hanem a korábbi események rekonstruálása volt a cél.
- Az angol öregúr - aki egyébként rádiós volt a lelőtt Halifaxon - az egyik levélben őszintén leírta, hogy akkor szembesült tetteivel, amikor Hegyeshalomnál átlépték a határt. Akkor látta meg igazán, hogy a bombázók milyen károkat okoztak a polgári és ipari létesítményekben. Amióta felvettük a kapcsolatot, azóta minden követ megmozgat, hogy minél részletesebben tudjuk leírni ezt az eseményt. A kutatás eredményét egyébként a Haditechnika című újságban szeretnénk közzé tenni, ehhez azonban még fényképeket várunk Angliából. Idén nyáron utaztunk volna ki hozzá, a személyes találkozást azonban az öregúr műtétje miatt jövő nyárra kell halasztanunk.
Péterék a Hadtörténeti Múzeumnak is jelezték a lelet megtalálását. Az amatőr kutatók természetesen azt szeretnék, ha kiállításra kerülne a darab. Annál is inkább, mivel egyre többen érdeklődnek a második világégés iránt, Nagykanizsán például repülőgépek roncsaiból, fentmaradt relikviákból szeretnének múzeumot létrehozni. Sokan talán furcsának találják, hogy éppen a második világháború harci eseményei után kutatnak. Pedig őket semmiféle ideológia, meggyőződés nem befolyásolja, csupán arra törekszenek, hogy minél kézzel foghatóbbá váljék a történelem. Minden szélsőséges gondolattól mentesen arra vágynak, hogy menthessék, ami még menthető.
Mozsár Eszter

vissza az elejére

Egerszegen a Természetvédelmi Akciócsoport

KAMERUNI TÁJAK ÉS EMBEREK

A Kamerun fotókiállítást, egy több kiállításból álló sorozat részeként rendezte meg a budapesti Természetvédelmi Akciócsoport Alapítvány (rövidebb nevén: a TACS). A szervezet külföldi madártani munkái során készített felvételeiből állított össze egy csokorra valót, melyek kitűnően ábrázolják az adott országot, illetve bemutatják annak természetvédelmi problémáit.
- 1996-ban járt akciócsoportunk Kamerunban, ahol az ország vulkáni esőerdeit térképeztük fel madártani szempontból - árulta el Palatitz Péter, a TACS elnökhelyettese. - A kiállításon látható fotók kutatásaink során, illetve az azt követő körúton készültek.
- Lesz folytatása is a mostani kiállításnak?
- Igen. Tavaly Madagaszkáron jártunk, ahol szintén egy esőerdő-kutatási programban vettünk részt. Az út során készített felvételeket szeretnénk egy, a mostanihoz hasonló kiállítás keretein belül megmutatni az érdeklődőknek. Az idei évben pedig Ugandába látogat kutatócsoportunk, ahol szintén szeretnénk csodálatos képeket készíteni. Harmadik kiállításunk ezt az anyagot dolgozza majd fel. De terveink között szerepel hazai témájú kiállítások szervezése is. Hiszen természetesen itthon is dolgozunk. Van egy partimadár-programunk, és a Hortobágy képeiből is szeretnénk egy kiállítást összehozni.
Elsősorban a vidéki nagyvárosokat kívánjuk megcélozni tárlatainkkal. Tesszük ezt ismeretterjesztő céllal. Elsőként Zalaegerszegre látogatott a fotókiállítás, mely korábban a Magyar Természettudományi Múzeumban volt megtekinthető három hónapon keresztül.
- Ejtsünk néhány szót a Természetvédelmi Akciócsoportról! Mióta működik az alapítvány, és mi a fő feladata?
- 1997-ben, a kameruni expedíció során hoztuk létre az alapítványt, akciócsoportunk előélete azonban már hét évre nyúlik vissza. Többféle programot is működtetünk az alapítvány megalakulása óta. Mi vagyunk az egyetlen olyan hazai természetvédelmi szervezet, amely külföldi természetvédelmi megbízatásokat is vállal. Egyik specialitásunk a vonulómadár-kutatás, ezen belül nyitottak vagyunk mind a fészkelő, mind a telelő területek felé. Sokat jártunk már Afrikában. Marokkó, Nigéria, Kamerun, Kenya és Madagaszkár voltak az eddigi célpontjaink, de voltunk már más földrészeken is. Hazai programjaink között említeném a szakembercsere programunkat, melynek keretein belül hazai önkéntes szakemberek utazhatnak ki a világ több kutató szervezetéhez.
F. M.

vissza az elejére